Aki befektetést ajánl a befektetőknek, annak befektetői és ingatlanspecifikus tanácsokkal kell ellátnia őket. A legfontosabb kötelezettségek áttekintése és a helytelen tanácsadás lehetséges következményei.
Legyen szó nyugdíjazásról, vagyonteremtésről vagy örökségberuházásról – sokan bankjuk vagy tanácsadójuk ajánlásaira hagyatkoznak pénzügyi döntéseik meghozatalakor. Ha a beruházás a várttól eltérően alakul, akkor felmerül a kérdés, hogy a tanács megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak.
Nem minden veszteség a tanácsi hiba következménye. A befektetés gazdasági kockázatát általában a befektető viseli. Ennek előfeltétele azonban, hogy megfelelő tanácsok alapján vállalja ezt a kockázatot.
Hogyan jön létre a tanácsadói szerződés
A kötelezettségek alapja általában tanácsadói szerződés. Ezt nem kell írásban megkötni. A joggyakorlat szerint ez gyakran hallgatólagosan jön létre, amikor a befektető felveszi a kapcsolatot egy bankkal vagy egy tanácsadóval egy befektetési döntéssel kapcsolatban - vagy fordítva -, és ezután megkezdődik a konzultáció.
Különbséget kell tenni a tiszta befektetési közvetítés között, amelyben a fő követelmény a befektetésről való pontos tájékoztatás, és a tanácsadás nélküli üzletág között, amelyben az ügyfél önállóan adja le megrendelését. A megkülönböztetés egyedi esetekben nehéz lehet, de a kötelezettségek terjedelme szempontjából fontos.
Befektetőbarát tanácsadás
Az ajánlásnak illeszkednie kell a befektető személyiségéhez. A tanácsadónak ezért először tájékozódnia kell a releváns körülményekről, ha azokat még nem ismeri. Ide tartoznak különösen:
- Pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok
- az anyagi körülmények és a veszteségviselési képesség
- a befektetési célok, például a biztonság, a jövedelem vagy a nyugdíjbiztosítás
- a kockázatvállalási hajlandóság és a tervezett befektetési horizont
Aki egyértelműen biztos befektetésre vágyik nyugdíjellátáshoz, annak általában nem ajánlható megfelelőnek a jelentős veszteségkockázattal járó termék.
Ingatlanspecifikus tanácsadás
Ezenkívül a tanácsnak a befektetési célú ingatlannak megfelelőnek kell lennie. A befektetőt tájékoztatni kell a döntése szempontjából fontos jellemzőkről, kockázatokról. Ez vonatkozik az általános kockázatokra, például a gazdasági és piaci fejleményekre, valamint az adott termék speciális kockázataira, mint például a teljes veszteség, a korlátozott forgalomképesség vagy a hosszú távú kockázatok.
Az információnak helyesnek, teljesnek és érthetőnek kell lennie. A joggyakorlat szerint annak a banknak, amelyik a tanácsadói programjában szerepel egy termék, először a szokásos kritikai szakértelemmel kell megvizsgálnia azt. Egy brosúra egyszerű átadása nem helyettesíti automatikusan a szóbeli tájékoztatást; Döntő többek között az, hogy a befektetőnek volt-e elegendő ideje a dokumentumok elolvasására a döntése előtt.
Kártérítés, összeférhetetlenség és dokumentáció
A befektetőknek képesnek kell lenniük felmérni, hogy az ajánlás kizárólag az ő érdekeiket szolgálja-e. Az ítélkezési gyakorlat szerint tehát a bankoknak tájékoztatást kell adniuk a termék harmadik féltől történő értékesítése után kapott visszatérítésekről. Az értékpapír-kereskedelemről szóló törvény (WpHG) az adományozás és az összeférhetetlenség kezelésére, valamint a költségek közzétételére vonatkozó előírásokat is tartalmaz.
Szabályozási szempontból a befektetési szolgáltató társaságok kötelesek az ajánlás megfelelőségét a 63. §-ban foglaltak szerint is ellenőrizni. a WpHG. A magánügyfelek alkalmassági nyilatkozatot kapnak, amelyben elmagyarázzák, hogyan szabták az ajánlást céljaikhoz és körülményeikhez. Sok termékhez rövid tájékoztatót is kell adni.
A helytelen tanácsok következményei
Ha a tanácsadó vétkes módon megszegi kötelességeit, a Német Polgári Törvénykönyv (BGB) 280. szakasza szerinti kártérítési igény is szóba jöhet. A befektetőt ezután abba a helyzetbe kell helyezni, amelyben helytelen tanács nélkül lenne. Ez gyakran a befektetés visszafordítását eredményezi: a befektetett tőke megtérülését a befektetés átruházása ellenében, ami során figyelembe kell venni az esetlegesen kapott felosztásokat.
Elvileg a befektetőnek kell megmagyaráznia és bizonyítania a tanácsadási hibát. Az elévülést is figyelembe kell venni. A német polgári törvénykönyv (BGB) 195. és 199. paragrafusa szerint a szokásos elévülési idő három év, és annak az évnek a végén kezdődik, amikor a követelés felmerült, és a befektető tudomást szerzett vagy súlyos gondatlanság nélkül tudomást kellett szereznie a lényeges körülményekről. Tudástól függetlenül az ilyen követelések legkésőbb a felmerülésük után tíz évvel elévülnek.
Következtetés
A befektetési tanácsadás egyértelmű jogi normákhoz kötött: az ajánlásnak meg kell felelnie a befektetőnek, a termék kockázatait pontosan és érthetően kell bemutatni. A beszélgetés menetétől és a rendelkezésre álló dokumentumoktól függ, hogy egyedi esetben van-e tanácsi hiba, és ez bizonyítható-e. A vizsgálatot az elévülés miatt indokolatlanul nem szabad elhalasztani.
Gyakori kérdések
Nem. Az árveszteség önmagában nem jelent követelést, mivel a befektetési kockázatot általában a befektető viseli. A felelősség megköveteli, hogy a tanács helytelen volt, és ez a hiba volt a befektetési döntés oka.
Általában igen. A joggyakorlat szerint a tanácsadói szerződés hallgatólagosan is megköthető a beruházásról szóló konzultáció megkezdésével. Ehhez nem szükséges írásos megállapodás.
A szokásos hároméves elévülési idő annak az évnek a végén kezdődik, amikor a befektető tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a követelést megalapozó körülményekről. Ettől függetlenül az elévülés legkésőbb a követelés felmerülésétől számított tíz éven belül lejár.
